Emilia X Saber Esküvő

Minden ember életében elérkeznek előbb-utóbb azok a jeles napok, amiket sohasem fog elfeledni. Ilyen az első macikávé legurítása 10 évesen, a diploma megszerzése, az első csók, illetve a házasság is. Emilia és Saber számára ez utóbbi jött el most, miután négy önfeledt randevút töltöttek el együtt, melyekre az összes lakhely párjai irigyek voltak a végletekig. Saber végül megkérte barátnője kezét, akivel már oly’ régóta nem tud betelni.
Nade lássuk is hősszerelmesünket, amint épp szobájában készülődik, igazgatva fehér, minden whiteknightot leköröző öltönyét. A ruházata mellett arckifejezésén is volt mit javítania: fancsali képével a tükörbe mosolygott. Egyszerre volt végtelenül örömteli, mivel úgy érezte, ez élete eddigi legeslegboldogabb napja, ám egyszerre izgult is amiatt, hogy minden flottul menjen le a ceremónia során. Végül boldogsága győzött, és egy magabiztos, kedves mosoly ült ki az arcára, amikor arra gondolt, hogy innentől minden pillanata boldogságban fog eltelni szerelmével, Emiliával. Miközben rendet rakott érzelmei terén, arra gondolt, vajon menyasszonya is ennyire izgul és repes-e az örömtől egyszerre, mint ő maga. Az is piszkálta a fantáziáját, hogy Emilia vajon hogy áll a készülődéssel. „Vajon meg tudom állni majd, hogy ne csókoljam meg azonnal, amikor meglátom a ruhájában”? – tűnődött magában.
Eközben Emilia is nagyban készülődött a nagy pillanatra. Szerencséjére nem volt egyedül, hisz Saber Alter (Blackangel) - elsőszámú és egyetlen koszorúslánya mindenben ott volt mellette és segítette. A két lány már hajnal óta ébren volt, hisz olyan sok volt a teendő. Smink, haj, ruha, a szeleburdi vendégek hívásainak fogadása és persze a csajos csevej, amiről illik tudni, hogy igen csak meg tudja hosszabbítani a dolgok időtartalmát. Emilia szinte fel se tudta fogni ezt az egészet. Nem rég tudta meg, hogy egyáltalán a randi szó mit jelent, most pedig házasságra hajtja a fejét. Nagy aggodalmakban volt és meg is kérdezte barátnőjét:
- Szerinted jó ez így?
- Mármint mi? - felelte Saber Alter nézve Emilia kezét, hogy biztos mutatni szeretne valamit.
- Az, hogy férjhez megyek. - válaszolt a lány és hirtelen síri csönd lett.
- Ugye nincs semmi baj? Megbántott? Mert ha igen akkor én.. folytatta volna Alter, de Emilia a szavába vágott, hogy dehogy, sőt épp, hogy túl tökéletes és ő attól fél nem lesz elég jó feleség, hogy hibázik és elront mindent. Alter átölelte könnyes szemű barátnőjét és bíztatóan elmondta neki , hogy egy bolond amiért ilyeneket gondol és minden rendben lesz, hisz őket az ég is egymásnak teremtette. Látszik, hogy igazán szeretik egymást és ennél több nem is kell, hisz gondok mindig is voltak és lesznek, de a lényeg, hogy hogyan állunk hozzá és oldjuk meg együtt. Emilia ekkor elmosolyodott, majd az órára nézve elsápadt és felkiáltott, hogy siessenek mert késésben van. Ekkor toppant be Asuna sminkkészletével, aki seperc alatt kicsinosította a menyasszonyt, majd segítettek neki közösen felöltözni, gyönyörű habos babos hófehér ruhájába, hátán egy szolíd kivágással. Cipőnek az kisebb sarkú cipőt választott, hisz így még pont kisebb lesz, mint uracskája.
Az esküvő helyszínéül egy gyönyörű, vidéki hely szolgált. Egy híres-neves borvidék volt ez, dombokkal, lankákkal, erdős részekkel, és festői látképpel. Egy kisebb kastélyszálló, illetve annak területe adott helyet a szertartásnak. A gyönyörű, kissé antik épület saját tóval, gyönyörűen feldíszített udvarral, terasszal és miegymással is bírt, amely mind-mind csak hozzátett a hangulathoz. Még egy kis oltárt is felállítottak a pár, illetve Regulus Atya számára. Minden adott volt egy fergeteges esküvő lebonyolításához. Az idő annyira tökéletes volt, mintha rendelésre „készítette” volna elő a Jóisten – egyáltalán nem volt túl meleg, csak kellemesen. A vendégek az oltár előtt foglaltak helyet, ahol két oldalt széksorokat helyeztek ki a szervezők.
Mikor a pap, Regulus is elfoglalta a helyét, lassan kezdetét vette a ceremónia. A JBL-hangfalakból ünnepélyes, esküvői zene szólalt meg, majd Saber odalépdelt az oltár elé a dallamra, hogy várja az aráját. Kinézete az iskolapéldája volt a „szőke herceg” álomképének, szinte hibátlanul festett, leszámítva néhai bárgyú mosolygását, melyet a vendégek felé villantott izgatottságában és/vagy boldogságában. Regulus elé menetelve összenézett barátaival, a meghívott vendégekkel, akik mind osztoztak vele boldogságában. Mikor elfoglalta a helyét, már nem volt más hátra, minthogy megjelenjen a ma este sztárja (Saber szíve számára főleg): Emilia.
A zene szólt de a lány még sehol se volt. „Hol lehet, most mivan?” - törtek elő a bizonytalan sugdolózások, de Saber hősiesen kitartott és állt peckesen. (persze legbelül ő is nagyon izgult, de nem azért mert attól félne, hogy a lány faképnél hagyta, inkább azért, hogy valami baja eshetett az úton) Ekkor egy hangos kocsi fékezést hallatszódott. Emilia limuzinja volt az amiből kipattanva kezében a cipőivel futott, majd elfoglalva a helyét vissza vette cipőjét és előre küldve Altert úgy csináltak, mintha semmi se történt volna és szépen érzékien elkezdett előre sétálni az oltárhoz. Arcát egy selyem fátyol takarta, pont annyira vastag, hogy ne lássák tisztán az arcát, de annyira vékony, hogy azért ő kilásson. Oda érve Saberhez egymással szemben álltak és a fiú lágyan felhajtotta a lány fátylát. Egy nagyon izgulós, mégis gyönyörű vörös arcú arcát pillanthatott meg.
Regulus atya végignézett a násznépen, szigorú tekintetével csendre intette azokat, akik még pusmogtak, mozgolódtak. Miután egy biccentéssel konstatálta, hogy kuss van, hozzákezdett a szertartáshoz:
- Szeretett híveim! Azért gyűltünk ma itt össze, hogy tanúi legyünk annak, amint e férfi és e nő az Úr színe előtt a házasság szent kötelékébe lép. Ez a két ember azért van itt, hogy Isten házában összekösse életét. Ha van valaki, aki olyan okról tud, ami miatt eme frigy nem jöhet létre, az szóljon vagy hallgasson mostan'!
Ekkor a Szent(g)atya őfelségességére, Arthurra emelte tekintetét:
- Testvérem, te akit az Úr vagy tudja az ég, hogy mi vezetett ide, ígéred-e , hogy az itt megjelent Emiliát, elfogadod feleségedül, kitartasz-e mellette, még akkor is, ha akár az oszmánok ismételten beveszik Szarajevó szent városát?
Saber halk kuncogással felelt Regulus rendkívül személyes kérdésére:
- Igen, ígérem. – mondta ki a szavakat, miközben egy pillanatra se vette le szemét Emiliáról.
Regulusz Kornéliusz bólintott, majd a leány felé fordította tekintetét.
- Emilia-tan, te aki nem feltétlenül szabad akaratodból jelentél meg itt, elfogadod férjedül eme koffeinfüggő uralkodót?
- Igen, elfogadom. - hangzott kedves hangján a válasza, ő sem mozdítva tekintetét szerelméről.
- Halljuk hát fogadalmaitok!
Regulus vezénylésére Emilia és Saber fogadalmat tettek egymásnak, hogy örökké szeretni fogják egymást egészségben, betegségben, koffeinhiányban, és máskor is, történjék bármi. Ezután az atya behozatta a gyűrűket a gyűrűhordozónak kijelölt Akuma Shogunnal egy kis díszpárnán.
- Húzzátok ama gyűrűket, egymás ujjára! – mondá a Atya.
A pár így tett. Lassan felhúzták egymás ujjaira a jegygyűrűiket, miközben végig egymás tekintetét pásztázták – mintha kapni akarnának az alkalmon, hogy végre elmerülhessenek egymás tekintetében és ajkaiban.
- Az Úr, vagyis inkább a Szerkesztőség által rám ruházott hatalommal, eme kínai mesenevelde házastársaivá nyilvánítalak bennetek!
Regulus még be sem fejezte a mondókáját, amikor Saber már hajolt is újdonsült feleségéhez, miközben gyengéden átölelte a derekát. Erre a pillanatra vágyott egész nap, egész héten, vagy Isten tudja, mégis mióta. Elcsattant a hitvesi csók a fiú részéről, mely eddig talán a legszeretetteljesebb volt, amit valaha Emiliának adott. Ha eddig úgy hivatkozott ezekre a pillanatokra, hogy szerette volna, ha örökké tartanak, most leginkább azt mondta volna, hogy két örökkévalóságig tartson ez a csók. A násznép rettentő nagy rivalgásba kezdett és hangosan éjjeneztek. Pár érdekes kiáltás is hallatszódott mint: "Szép volt tesó", vagy "Csak óvatosan a nyelvekkel". Ekkor a pár után mindenki kivonult és pezsgőt bontva koccintottak egyet a friss házasok először egymással, majd mindenkivel.
Ekkor jött el Ignia (Ruis) ideje, ki hevesen kezdett egy kis csengővel csengetni, jelezve kész a kaja így mindenki foglalja el a helyét, hogy végre elkezdhessék a finom lakomát. A mesterséf hideg, jégkockákkal és friss gyümölcsdarabokkal teleszórt gyümölcslevest készített előétel gyanánt. Utána a legkülönfélébb húsételekből és rántott sajtból válogathattak a vendégek, rendkívül finom, öntetes salátákkal és krumplis köretekkel mellettük. A menüt jól láthatóan az egész vendégsereg élvezte. Emilia és Saber játékosan etették egymást, húzva egymás agyát, és jókat nevetgélve a másik butus evési szokásain. Saber szokásához hűen mindent (is) felfalt, feneketlen gyomra és étvágya miatt, míg Emilia inkább finnyásan válogatott az étkek között (még úgy is, hogy a menü nagy részét ő állította össze). Külön mókás jelenet volt, amikor az egyik felszolgáló egy nagy adag sütit tett le a pár elé, Emilia pedig egy szempillantás alatt fújni kezdett az édességekre, mint valami felbőszült macska, majd egy mágikus jégkitöréssel lefagyasztotta mind a tálat, mind szerencsétlen pincért. Utóbbit Igniának kellett óvatosan kiolvasztania sárkánylángjával, míg Emilia kedélyeit újdonsült férjének kellett hűtenie. Miközben a vacsorát fogyasztotta a násznép, a vendégek sorra hozakodtak elő legkülönfélébb ajándékaikkal és jókívánságaikkal. Oogami Shirou, elegáns, öltönyös farkasemberként egy modern kávéfőzőt hozott, melytől az ifjú pár szeme egyből felcsillant. Shiroe egy fura fiolát hozott, melyben állítása szerint Esper-gének voltak. A frissen egybekelt házasok enyhén furán néztek céhtagjuk ajándékára, ám vigyorogva elfogadták, míg Shiroe a szemüvegét tolta fel ikonikus mozdulatával. Utánuk egy másik céhtársuk, Merlin is előállt, hogy megcsillogtassa illúziótudományát. A legmenőbb, legkülönfélébb traktorokat jelenítette meg a pár számára, hogy kiélhessék „traktophiliájukat”. Emilia úgy bámult a mezőgazdasági munkagépekre, mint egy óvodás, aki falun nőtt fel, hasonló közegben. Vidáman mutogatta Sabernek, hogy melyiket akarja megvenni, kicsit nagyobb hanggal, mint kellett volna – ugyanis ilyenkorra már lecsúszott neki pár pohár bor is, melyet (mint tudjuk) nem bírt a legjobban. Ekkor vették észre Asuna ajándékait is sok sok zöld lufi közt egy literes pezsgő, pár lufiban pedig egy kis pénz volt csempészve, hogy a pár anyagi biztonságát megteremtse. Ekkor Alter jött kezében egy kis dobozzal, nem volt más benne mint egy kutyus amit a párnak hozott. Rettentő édes mégis úgy tűnt elég harcias kis állatka. Saber egyből elkezdte vakargatni a füle tövét a kutyusnak, amitől el is terült, hogy simogassa még. Ezen jót nevettek majd szabadon engedve a jószágot had szaladgáljon elvették még a maradék alkoholos ital ajándékot a többiektől. Ekkor valami meghitt és gyönyörű következett. A szerelmesek nyitó tánca. Gyönyörű zongora és hegedű szóra készített koreográfiájukat könnyedén táncolták, mintha profik lettek volna, a nép pedig köréjük állva csodálta őket. Peregtek-forogtak egymás körül végig egymást nézve és végpózként a fiú ledöntötte a lányt. Ezt tapsvihar örvendeztette. A tömegből ekkor előtört Akuma Shogun és Ignia, felkapva Emiliát a vállukra elrabolták üvöltözve: Menyasszonyrablááááás! Arthur ösztönei egyből aktiválódtak, de kardja nem volt nála egy ilyen helyzetben, ezért futásnak indult volna, ha nem áll be elé Garou, kezében 1 üveg szeszes itallal nyugtatva barátját, hogy minden rendben lesz újdonsült feleségével. Saber nagy nehezen beletörődött és elfogadta a literes rumos kávét, no de csak csínyján kortyolgatott belőle, hisz nem akart teljesen lerészegedni. Telt múlt az idő, mikor megszólalt Emilia egyik kedvenc lassú zenéje (https://www.youtube.com/watch?v=8Y6raDtv0fc) Saber pedig egyből felkapta  a fejét rá és meg is pillantotta szerelmét a lépcső tetején vörös egybe ruhában. A lány lassan elindult lefelé majd párja kezét nyújtva neki segítette le az utolsó lépcsőfokokról és fel is kérte egy táncra. Szép lassúzás tört ki az egész násznép közt. Ilyen meghitt lampion alatt táncolós party kezdte volna kezdetét, de Mael ekkor zenét váltott egy igazi mulatós muzsikára és hangosat üvöltve egyet: Menyasszony tánc! Ekkor Saber nevetve megfogott egy kosarat, mutatva oda kell a pénzt tenni aki kedvesével akar táncolni és az emberek el is kezdtek libasorban tolakodni. Minden egytől egyig táncolt hol Emiliával, hol együtt a párral. És itt a party nem állt le külön féle party mixek kezdték el felváltani a mulatós stílust, ezzel fokozva a buli hangulatot. Közben néha-néha ettek ittak és tréfálkodtak egymással. Például Garou már olyannyira berúgott, hogy Saber Alter kedvesét, ki csak vele akart volna táncolni elkezdte lerázni és futni tőle. A lány nem értette mi folyik itt és követte, de egyszer csak szem elől vesztette a fiút és szomorúan ment volna vissza a többiekhez, de Garou a semmiből előnyúlt és berántotta a lányt egy bokorba, ahol jól megsimogatták egymás arcát meg hasonlók. Közben a tánctéren már durva koronita zenékre tomboltak a merészek, kik úgy tűntek nem fáradnak el semmitől. Köztük volt Emilia is, ki annyira belendült, hogy egy percre el is vesztette szeme elől Sabert. Ekkor Shiroe lépett oda a lány elé egy kendővel a kezébe. Kérte engedje meg, hogy bekösse a szemét és elvigye valahova. A lány belement, hisz legintelligensebb céh társa csak nem akarna semmi rosszat tőle. Ekkor leültették egy székre és elmondták 4 férfi testet fognak elé tenni amiket megfogdoshat, de csak abból a szándékból, hogy eltalálja-e melyik is Saber. A szabály az volt, hogy akit választ, még ha nem is férj úra az, azzal kell töltenie az éjszakát. A lány nagyon megijedt, hisz már mióta erre az estére várt, de nyelt egy nagyot és belement. Először egy igencsak izmos felsőtest került kezei ügyébe, precízen kidolgozott izmok, mintha minden egyes izomcsoportot meglehetett volna mondani ez alapján. Emilia csóválta nevetve a fejét, hogy ez biztos nem Saber és igaza is volt, hisz Akuma Shogun díszelgett előtte. Jött a második egyén korrekt testfelépítése lett volna, ha nem fogja meg a hasát. Egy igazi kebab evő gyomor volt. Emilia még hangosabban nevetve jelezte, ez megint csak nem az ő szerelme. Majd a harmadik férfiú is elé lépett. Hozzáért a mellkasához és érezte annak forró tapintását. Szintén izmos volt, no ha nem egy pankrátor, mégis kellően kidolgozott. Emilia tudta, hogy ez számára már egy igen csak ismerős érzés, így kendőjével a fején átkarolta a férfit, hogy ő az. Ekkor levették szeméről és megpillantotta a kicsit durcás arcú férjét, ki nem örült nagyon annak, hogy másokat taperolt a neje. Emilia ekkor megcsókolta Sabert, akinem több se kellett felkapta a lányt menyasszony fogásba és futott is vele a szállásig és meg nem állt a szobájukig. Szegény Oogami Shirou pórul maradt, hisz ő lett volna a negyedik férfi állat, kit a lány jól megfogdoshatott volna. Közben a szálláson megtörtént Emilia és Saber első együtt zuhanyzása is, ami alatt sokat viccelődtek az elmúlt randevúik bakijain – amikből volt épp elég. Majd megtalálva az ágyat kellő tisztességgel fel is avatták azt.
A fergeteges nászéjszaka után az újdonsült házasok kócos hajjal, ásítozva másztak ki ágyukból. Kitekintve az ablakon látták, hogy szinte az egész hely „romokban” áll a jól sikerült lakodalom miatt. Saber csak reménykedni mert benne, hogy ez nem valami rossz ómen arra nézve, hogy milyen házas élet vár kettejükre. Emilia hálóingjében bújt kedveséhez, és együtt sütkéreztek a reggeli Nap sugaraiban, átölelve egymást. Kezeik közé természetesen lassan egy-egy gőzölgő csésze kávé is bekerült. A lágy koffeines ital, és egymás látványának magukba szürcsölése közben Saber csak arra tudott gondolni, hogy olyan ez az egész helyzet, mintha csak egy álom lenne. Nade álmok.. Ideje volt, hogy álomszerűvé tegye az esküvő utáni közvetlen időszakot is, mégpedig a nászutat. Miközben az ajándékiratokat bontogatták és olvasgatták, Saber egy új üdvözlőlapot csúsztatott a maradékok alá. Amikor Emilia unott arccal a lapok végére ért, hirtelen meglepődött, majd kacagni kezdett. A lap borítóján, amit Saber csúsztatott oda, egy fotomontázs volt, a legkedvesebb, és néha legbénább emlékeikből, amiket eddig megéltek kapcsolatuk során. Pár kínosabb lesifotó is belekerült a válogatásba, melyek miatt Emilia jelenleg nem tudott puffogni. A lány kinyitotta az üdvözlőkártyát, majd abból két jegy hullott ki az asztalra. Ezek a jegyek a „Shichiexpress” nevezetű luxusvonatra szóltak, méghozzá az első osztályra. Ez a vasút arról volt híres, hogy az utasok minden kívánságát teljesítik utazás közben, miközben beutazzák mind a 6 „nagy lakhelyet”, és azokon kívül még többet is, telis tele festői tájakkal, országokkal, és legfőképpen élményekkel. Emiliának még egy rendes meglepődésre sem volt ideje. Örömkönnyek kezdtek megjelenni gyönyörű szemeiből, ám mielőtt bármit is mondhatott volna férjének, Saber átölelte, és megcsókolta őt, melyeket a lány a legnagyobb örömmel viszonzott. A meghitt pillanat (mely olyan hosszan tartott, hogy kihűlt a maradék kávéjuk is) azzal zárult, hogy Emilia és Saber egyszerre mondták ki a szívükből feltörő, „én annyira szeretlek” mondatot, egymás szavába vágva.