AWI csapattagok és Tokyoi Szeszfőző Egyesület vs Wano Kuni

A céhvezetőjük zseniális, és mesterien kidolgozott terve alapján Tatsumi, Berserker és Guren elindultak Wano országába, hogy megtámadják azt és potenciálisan feldúlják a Magikarp Pirates bázisát is. Hajóval utaztak, egy jól felkészült legénységgel.
A matrózok és a hajóskapitány azonban mégsem bizonyultak elég képzettnek Wano vizeire. Fel nem tudták fogni, hogy mégis miért folyik a wanoi tenger olyan örvénylő irányokban, mint azt tapasztalták. A navigáció rémesen nehezen ment számukra. Az áramlatok tehetetlenül csapdosták őket, míg nem a hajójuk is elkezdett töredezni a sok zátonynak és sziklának köszönhetően. [zenei aláfestés] 
A kegyelemdöfést az adta meg, amikor egy kavargó örvénybe kerültek. Mindenki tehetetlen volt. Ekkor azonban furcsa dologra lettek figyelmesek.

Óriási Magikarpok kezdtek el ugrándozni mellettük a vízben, amelyek úgy tűnt, a hatalmas vízesést kívánták „megmászni”. A csapatnak az az ötlete támadt, hogy meglovagolják a Magikarpokat és így fognak feljutni Wanóba. Guren, Tatsumi és Berserker meg is ragadtak egy-egy halpokémont, kötelekkel rájuk rögzítették magukat, majd lélegzetük visszatartva kapaszkodtak. Kivéve persze Berserkert, aki üvöltött és püfölte a halacskáját, ha az a rossz irányba ment.
A Magikarpok elérték a vízesést és hatalmas ugrásokkal felverekedték magukat a csúcsra. A banda azonban innentől nem tudta, mitévők legyenek. Végül egy újabb örvényben találták magukat, amely a mélybe szippantotta őket, potenciálisan a vesztüket okozva (szép volt God Serena!).
Mindeközben egy másik Soul Society-ből származó csapat is megközelítette Wano földjét, méghozzá a levegőből. A nemannyira Tokyoi Szeszfőzde Egyesület volt az. August, a máguskirály Gawain mecháját vezette és zavarta Wano nemlétező radarkészülékeit, előtte pedig Sieghart repült nagyranőtt, lángokból álló sárkányán, a Szalamandrán. Endeavor, az elsőszámú hős is a tűz elemi szellemén ült, közben jókat falatozva a tüzéből sárkányölő képességeinek hála. Békésen szárnyaltak, amíg hirtelen el nem érte őket is az a hatalmas vihar, amely Tatsumiék csapatát kapta el a tengeren. Egy hatalmas forgószél, villámok, mennydörgés és záporeső fogta el őket. A Szalamandra a hatalmas zivatar hatására egyből visszaváltozott kis gyíkká és elbújt Sieghart zsebében, aki ettől lezuhant Endeavorral együtt. Sieghart ugyan tudott repülni, ám valahogy nem állt érdekeltségében Endeavort is szállítani. Utóbbi a lánglábaival próbált manőverezni, több-kevesebb sikerrel. A szél valamerre elfújta a fenébe. Siegharttal ugyanez történt. A Gawain azonban állta a sarat, Augustnak nem esett bántódása. Ide-oda lökdöste a szél, ám nem kényszerítette földre és bántódása sem esett.
Berserker, Tatsumi és Guren egy homokos tengerparton vetődtek partra. Lassan eszméletükhöz tértek, ám egyáltalán nem emlékeztek arra, hogy mi történt. Főleg nem Berserker, akinek sisakján egy órmótlan nagy horpadás díszelgett. Mikor csapattársaihoz szólt, fura módon normálisan, érthetően, emberi nyelven tette azt. Sőt, lovagias stílusban, illedelmesen, kelta és ófrancia kifejezéseket belecsempészve mondandójába.

Mintha visszatért volna Berserker előtti Lancelot állapotába, sisakját is levette. Emlékezett csapattársaira, ám arra nem, hogy itt mégis mit akarnak csinálni. Elég keményen amnéziás lett, valószínűleg azért, mert az áramlatok belevágták a fejét egy tengerkő tömbbe a víz alatt. Egy wano-i orchideát leszakítva kezdett el Walther von der Vogelweide költeményeket szavalni. Ezt Guren és Tatsumi inkább észre se akarták venni.

Ellenben a közeledő óriás szárazföldi krokodilcápákkal, amelyek a homok alól bukkantak fel és megrohamozták őket. Tatsumi egyből felöltötte teiguját, az Incursiót, Guren aktiválta Mahirut, Lancelot pedig továbbra is csak szavalt. Csak akkor szállt be a harcba, mikor véget ért a költemény. Ekkor azonban 100%-os erőbedobással védelmezte társait az általa középkori népet elnyomó sárkánynak titulált lények ellen. Tatsuminak és Gurennek alig akadt dolga, Lancelot mesteri kardforgatásával pár csapással elintézte a betelepített hüllőket. A mészárlás után tanácskozni kezdtek. Úgy döntöttek, elindulnak Kuri dzsungelén keresztül, hogy elérjék az ugyanebben a régióban található kikötőt, amelyben ott honol a Magikarp kalózok bázisa is.
Eközben Endeavor pont jó helyen pottyant le az égből, mivel abban a városban találta magát, ahol a kalózok céhbázisa leledzett. Pecchjére egy szumóversenyen találta magát. Az égből lepottyanva pont egy öltözőbe esett, ahol rögtön érte is jöttek. Versenyzőnek nézték és a gyönyörű wano-i lányok arra unszolták, hogy öltözzön végre át, vegye fel mawashi övét, amely a tradícionális viselete a szumóbirkózóknak. Endeavor nem akart bajt keverni a csapat esze, Sieghart nélkül, ezért úgy döntött, beszáll ebbe a tournamentbe a Hatalmas Enjirou néven.
A tömeg ujjongva fogadta Endeavort, aki sorra győzte le az ellenfeleit. [zenei aláfestés] Nagyon megtetszett neki ez a sport, ahol egyedül brutális erejét kellett hasznosítania. Nála sokkal nagyobb és dagadtabb (azért nem Ruis szintű) ellenfeleket zúzott ki a ringből egy-egy lökéssel, kitolással, kimono droppal, akármivel. Úgy tűnt, hogy ő lesz a tournament bajnoka, holott teljesen kezdő volt.
Sieghart egy székely vegános szalmakalapban figyelte az eseményeket egy sikátorból, miközben szalamandráját tápolta energiájával, hogy újra nagyra tudjon nőni. Csak a fejét fogta, amíg Endeavor meccseit nézte, aki úgy tűnt, teljesen megfeledkezett a tervről és átadta magát a sport élvezeteinek. August Sieghart mögé topogott, hogy megbeszéljék a terv többi részét. A Galahadet el kellett rejtenie az erdőben és álcáznia azt óriás lapulevelekkel. Elkezdték megbeszélni, hogy felkeresik a kalózok bázisát, azonban hirtelen észrevették, hogy figyelik őket. Jól felszerelt, elég profinak tűnő nindzsák állták körbe őket, akik a semmiből jelentek meg.

Ez volt az Onibawanshu. Wano legelitebb shinobi hadteste, aminek tagjai mind Konohában tanulták a shinobi mesterséget. Sieghart és August aggódni kezdett. Felmérték ellenfeleik erejét és létszámát és kiverte őket a víz.
Endeavor, akarommondani Enjirou szintén gondban volt. Most jött volna a bajnoki címért folyó meccs, a döntő. Eme körben azonban hősünk ellenfele nem más volt, mint maga a Yokozuna (a legmagasabb rang a szumóbirkózóknál), Molnár Kikijurou.

Felhagyott a bebaszós lájvok készítésével és szumóbajnok lett belőle Wanóban. A társadalom megbecsült tagja lett és most már tényleg nem foglalkozik az iligyeivel. Vagy háromszor akkora volt, Mint Endeavor. Amint a meccsük megkezdődött, Endeavor tartotta a „fejjel a falnak” taktikáját és nekirontott Kikinek. Krisztián azonban egy nyílt tenyércsapással, egy haritével támadt, amelyet a Wanóban használatos legfejlettebb hakifajtával, a Ryuo-val töltött fel. Ez a titáni erejű csapás olyan hatalmas erővel bírt, hogy Endeavort egyből kirepítette a ringből. Magasra szállt, észveszejtő sebességgel, majd Rakétacsapat-szerűen egy csillanással tűnt el az égen. Kikijurout ismét bajnoknak tüntették ki, megkapta a pénzét, a nőit és a piaadagját is.
Sieghart és August lesokkolva, tátott szájjal szemlélték az eseményeket, amíg az Onibawan faggatta őket. Sieghart eközben érezte, hogy szalamandrája elég energiát kapott már ahhoz, hogy ismét megnövekedjen. Telepátiával kommunikáltak eközben mágustársával. A Szalamandra ismét egy lángokból álló sárkánnyá változott, és egy lángrobbanást keltett.

A nindzsák elkerülték a támadást minimális égési sérülésekkel, ám a kerületben minden épület lángokban állt addigra. Sieghartot és Augustot már nem találták. Riasztották azonban a környező szamuráj hadtesteket, így az egész város és környéke képzett, hakihasználó szamurájokkal lett elárasztva, akikkel Siegharték a levegőből kívántak foglalkozni. A szalamandrán szárnyaltak, miközben lángáradatot küldtek le egy „Dracarys” felkiáltással Wano népére. Nyilak záporoztak feléjük, amiket a Szalamandra egyszerűen elégetett. Ekkor azonban egy tengerkőből álló lándzsa ütötte át a Szalamandra szügyét, amely mind a logiákra, mind a lángokból álló „érinthetetlen” lényekre hatott. A sárkány hangos, keserves üvöltéssel zuhant le a földre, ahol visszaváltozott kis gekkóvá, ám már használhatatlan volt a kaland többi részére. A tengerkő lándzsát nem más, mint Molnár Krisztián hajította bele a lánggyíkba, miközben jól megérdemelt bajnoki juttatásait számolgatta.
Sieghart és August felkapták a szalamandrát, majd úgy döntöttek, a Galahad felé veszik az irányt, amivel elmenekülnek. Együtt repültek, mikor az Onibawan két tagja, Fujin és Raijin vette őket üldözőbe valamilyen különleges varázsfelhőkön lovagolva. Egy szél-villám kombóval támadták Sieghartékat. A támadást August egymaga blokkolta egy nagy méretű vörös tűzágyú hadouval, ezután Sieghart támadt rájuk elemi mágiák egész sorozatával, miközben szalamandráját próbálta éltre pofozni. Nyílzápor, üvöltöző szamurájok és más egyéb hadtestek is követték őket, akikkel egyszerűen sem erejük, sem idejük nem volt elbánni.
Tatsumi, Lancelot és Guren eközben sikeresen kikászálódott a dzsungel sűrűjéből. Rengeteg sérülésük volt, mivel út közben belebotlottak egy csapatnyi hegyi banditába, egy bolond vén kardforgató Tenguba, egy kardforgató páviánba, pár Kirinbe, Komainuba és egyéb japán mitológiából jól ismert lényekbe. Szinte már a halálukon voltak a folyamatos harc, az élelem hiánya és a sérüléseik miatt, amikor csillogó szemmel találták meg a levelekkel eltakart Galahadet. Úgy gondolták, szövetségeseik már sikerrel jártak a Magikarp kalózok bázisának elpusztításában és most egyesítve erejüket majd leigázzák az egész helyet és minden értéket elvisznek. Szomorúan tapasztalták, hogy ez nem így volt. Sieghart és August kétségbeesetten spuriztak a Galahad felé, miközben hatalmas sereg üldözte őket, amely nagy porfelhőt keltett maga mögött. Tatsumiék egyből a Galahadbe próbáltak meg valahogy bejutni. Lancelot a zseniálisan hasznos Unlock mágiát alkalmazta, amellyel sikerült kinyitniuk a mechát és beszállni, ám kulcsuk nem volt az indításhoz. Ekkor ért oda August és Sieghart. Ők is beugrottak, ám arra nem számítottak, hogy a másik céh tagjai már a robotban fognak tespedni. Ki akarták dobni őket, mert alig fértek el. Az öreg August végül átverekedte magát rajtuk, beindította gépét és nagynehezen felszálltak vele, ám előtte még letaroltak pár fát, mivel a kormánykarok félrecsúsztak a nagy lökdösődés miatt. A Galahad páncélzatát nem tudták megkarcolni se a lentről érkező támadások, így szélsebesen el tudtak húzni a helyszínről. Egyedül Molnár Kikijurou újabb lándzsalökéseit kellett hárítani pengéjével, ám ezeket is sikerrel végezte August kitűnő pilótaképességeinek hála.

A sikertelen raidelés ellenére annyi vigaszuk volt, hogy a Magikarp Kalózok épülete is leégett a futótűzben, melyet Sieghart szalamandrája okozott. Egymással folyamatosan veszekedve, idegesen és letörve távoztak Wano földjéről a levegőben, mit sem törődve azzal, hogy vajon mi történhetett Endeavorral.